Az európai mobilitás lehetőségeket kifejezetten a fiatalok igényeire szabták – immár 30 éves tapasztalatokra alapozva -, mégis sokan kételkednek, hogy előre viszi-e őket a karrierjükben egy efféle „kitérő”.
Külföldi önkéntesek fogadását az Európai Szolidaritási Testület (European Solidarity Corps, ESC) teszi lehetővé, civil szervezetek számára. A külföldről érkező fiatalok 18-30 év közötti fiatalok, akik szervezetüknél egy adott projektre jelentkeznek, majd a kiválasztásukat követően 2-12 hónap közötti időszakban megkezdik a tevékenységüket.
Az önkéntesek fogadása egy civil szervezet életében hatalmas lehetőség. Ahhoz, hogy egy szervezet élni tudjon ezzel az erővel szükséges, hogy mielőtt megérkezik az önkéntes, a szervezet vezetői, tagjai már túl legyenek egy „alapozó”, kereteket kijelölő megbeszélésen.
A roma nők is szívesen ügyködnek a konyhában, és nagyon jól főznek. Maga a táplálás pedig a szeretet kifejezésének egyik eszköze.
A pécsi Színes Gyöngyök Egyesület lakásétterme, a Kóstolda célja, hogy egy olyan találkozási pont jöhessen létre, ahol a nem cigány lakosság megismerheti a cigány lakosság szokásait, értékeit és nem utolsó sorban az ételeit. Ez egy olyan projekt romák részvételével, ami kölcsönös bizalmat és elfogadást eszközöl, valamint erősíti ezen csoport hitelességét a pécsi lakosság körében.
A cigány gyerekek gyakran már óvodás korukra jelentős hátrányba kerülnek, és mivel később általában nem jutnak minőségi oktatáshoz, egyre csak fogy a remény arra, hogy valaha is kikerülhessenek az életüket meghatározó szegregátumból.
Roma édesanyja révén Somogyi Tímea maga is érintett abban, hogy mit gondolnak az emberek a cigányságról, és hogy mit gondol a cigányság saját magáról.
Tímea nagyon korán, 15 évesen szülte első gyermekét, ma pedig már hétszeres anya. Húszévnyi főállású anyaság után érettségizett le, majd tanárai javaslatára a Pécsi Tudományegyetem szociológia szakára jelentkezett.
Miklósi Ákos sok hasonló kortársához hasonlóan Angliában próbált szerencsét, ott mosogatott, majd egy gyárban gürcölt. Rátörő honvágyát magyar népzene hallgatásával próbálta enyhíteni. Innen már csak egy lépés volt, hogy felfedezze magának a cigányzenét. Innentől nem volt menekvés: a fiatalember a zenén keresztül belemélyedt a cigány kultúrába, és minden olyan dologba, ami a cigánysággal kapcsolatos. Olvasott, dokumentumfilmeket nézett és nagyon lelkes volt.
„Ha ez nem lenne, semmi sem lenne.” Ezt mondja a hét, Ózd környéki cigánygyerek. Viszont ami most van, az most nekik a minden. Négy önkéntes fiatalember kitalálta, hogy nemcsak beszél, hanem tesz is: reményt, célt, boldogságot ad a zenén keresztül a roma fiataloknak.
Cajon, gitár, dob és a tizenkét-tizenhat év közötti gyerekek, akik megszólaltatják a hangszereket. A legtöbben a szülői házból hozták magukkal a zene szeretetét és ismeretét, és közülük ketten már be is jutottak a Snétberger Zenei tehetségközpontba.
A hiánypótló, gyakorlati kézikönyvet a Cigány Módszertani Kutatóközpont jelentette meg. A kiadvány olvasmányos, közérthető formában kíván azok segítségére lenni, akik cigányok között végzett szolgálatukhoz további ismeretekre szorulnak, vagy most kezdenének cigánymissziós szolgálatba.
Harmadik évét zárta a roma egyetemistákat és főiskolásokat a diplomaszerzés felé vezető úton segítő Budapesti Református Cigány Szakkollégium (RefoRom).
A három éve alakult szakkollégium legfőbb célja, hogy diplomához segítse azokat a főiskolás vagy egyetemista, többnyire cigány hallgatókat, akik valamilyen szociális, vagy egyéb nehézségbe ütköznek tanulmányaik során.
