Várkonyi Csibészek - a zene, mint gyógyszer

„Ha ez nem lenne, semmi sem lenne.” Ezt mondja a hét, Ózd környéki cigánygyerek. Viszont ami most van, az most nekik a minden. Négy önkéntes fiatalember kitalálta, hogy nemcsak beszél, hanem tesz is: reményt, célt, boldogságot ad a zenén keresztül a roma fiataloknak.

Cajon, gitár, dob és a tizenkét-tizenhat év közötti gyerekek, akik megszólaltatják a hangszereket. A legtöbben a szülői házból hozták magukkal a zene szeretetét és ismeretét, és közülük ketten már be is jutottak a Snétberger Zenei tehetségközpontba.

A zene hozta össze ezt a kis csapatot, így alakult meg a Várkonyi Csibészek. Úgy nyilatkoznak, hogy a zenekar, és Miklósi Ákos alapító-segítő nélkül ők sehol sem lennének, otthon ülnének Ózdon, és várnák a csodát. Így viszont kinyílt előttük a világ, eljutottak Budapestre, látták az Ózdon kívüli világot, látják azt, hogy tanulással, szorgalommal ki lehet törni a nyomorból, és meg lehet küzdeni az előítéletekkel teli világgal.

Az együttesnek nemrég épült saját stúdiója Ózd mellett, hogy vége legyen az összevissza lakásokban való gyakorlásnak, legyen egy saját helyük. Egy saját hely, ahonnan ezek a tehetséges fiatalok útnak indulhatnak és meghódíthatják az egész világot. 

„Sorsa felől mért aggódik az ember? Úgyis csak az lesz, aminek lenni kell. Mint a Duna érkezik az életünk, folyjék, ahogy folyni akar – nélkülünk.” – részlet a Lekapcsolom a villanyt c. dalból

https://www.youtube.com/watch?v=Dv4bTfBR6jA