Aranyembör lett szakmai partnerünk, a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium lelki vezetője

Nagy fába vágta a fejszéjét a szegedi napilap, a Délmagyarország szerkesztősége. Célul tűzte ki, hogy felkutatja és bemutatja Csongrád megyében az Aranyemböröket.

Hogy ki is az Aranyembör? Az Aranyembörök köztünk élnek. Hétköznapinak látszó emberek. Van azonban egy olyan jellemzőjük, ami a legtöbb embertársuktól megkülönbözteti őket. Szenvedélyesen, időt, energiát nem kímélve, önzetlenül dolgoznak valamiért, valakikért. A közösségért, amelyben élnek.

Ők a közösség szíve-lelke, motorja. Igazi lokálpatrióták, akik nem állnak meg a nemes gondolatoknál, hanem cselekszenek. Örökmozgók és a maguk hullámaival mozgatják a közösséget is. Kisebbet, nagyobbat, ki hová született. Vagy ahová az élet sodorta. Ismerjük őket és életünk természetes részeként gondolunk az ő munkájukra. Pedig az a sok áldozat, amiért cserébe semmi sem várnak, rendkívül értékes a közösség számára. Összekovácsol, tanít, segít, emlékezik és emlékeztet, ápol hagyományokat és lelkeket. Nem csak egy-egy ember lelkét, hanem együtt, mindannyiunk közös lelkét is. Hogy munkájuknak milyen óriási a jelentősége, arra gyakran csak későn döbbenünk rá. Túl későn.

Az Erdélyből származó Köllő Sándor, a dóm káplánja évek óta azon dolgozik, hogy a fiatalokat a közösségépítésre neveljen a hiten keresztül. Jelen van az Egyetemi Lelkészségen és a Roma Szakkollégiumban is, a hidegebb hónapokon pedig az otthontalanokat segíti az ifjúsággal közösen.

Rengeteg impulzus éri a mai embert, éppen ezért jó, ha van egy olyan kapaszkodónk, mint a hit, egy biztos talaj az ember lába alatt. A hitet megélhetem egymagam, de sokkal jobb, ha azt közösségben teszem – hangsúlyozta Köllő Sándor, a dóm segédlelkésze, akit példaértékű közösségi tevékenységei miatt kértünk interjúra. Azt mondja, jó dolog valahová tartozni, és szerencsére erre manapság megvan az emberiség igénye, mert sokan rájöttek, hogy nem jó az embernek egyedül lennie, ahogyan az a Szentírásban is olvasható.